2014. április 1., kedd

Mi is az a sclerosis multiplex (SM)?

Ha valaki Dr. House fan volt, vagy csak úgy hébe-hóba látta a sorozatot, sokszor felmerült ez a kiejezés, hogy SM. Mi is ez az SM? Erről szeretnék pár szót írni.

A sclerosis multiplex (SM) központi idegrendszeri, demielinizációval s axonális károsodással járó, krónikus, autoimmun gyulladásos kórkép. Az SM a fiatal felnőtt korosztály leggyakoribb neurológiai megbetegedése. Szomatoszenzoros, pyramidális és vizuális manifesztációval egyaránt előforduló, gazdasági és szociális következményeket maga után vonó, progresszív betegség. A betegség multifaktoriális. A genetikai és környezeti tényezők (vírus infekció, dohányzás) által előidézett vér-agy gát károsodásával járó, immungyulladásos kórkép. Pathomechanizmusa, még napjainkban sem teljesen tisztázott, ami diagnosztikai és terápiás nehézségeket is eredményez. 

Az SM fiatal, reproduktív korban (20-40 év) lévő felnőtteket érint leggyakrabban. A 15 év alatti és 50 év feletti egyénekben nagyon ritka. Nőkben kétszer gyakorabban fordul elő, mint férfiakban.M agyarországona a betegség prevalenciája: 25-224 fő, 100 000 lakosra vonatkoztatva, incidenciája viszont: 3-5/100 000. Becslések szerint hazánkban körülbelül 6-8 ezerre becsülhető a betegek száma és évente mintegy 300-500 új esetet diagnosztizálnak. A járóbeteg-szakellátásban megjelent sclerosis multiplexes betegek száma évi 6-7 ezer körül mozog.

Számos tanulmány igazolta már, hogy a kórkép kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak, azonban a pontos etiológiai háttér teljes mértékben még jelenleg sem tisztázott. A környezeti tényezők közül fontos szerepet tulajdonítanak a vírusoknak, a dohányzásnak és a napsütötte órák számának egyaránt. Összefüggést találtak a genetikai tényezők (HLA-DRB1) és a környezeti tényezőkre (UV sugárzás) való fogékonyság között, ami magyarázatot adhat az SM jellegzetes földrajzi eloszlására. 
 
Egyre több tanulmány talál összefüggést az SM és az MHC gének között. Számos kutató részvételével folyó felmérések (Genome Wide Association Studies-GWAS) és más genetikai tanulmányok igazolták, hogy az SM immunpathogenezisében több gén is érintett. Két MHC génről (HLA-DRB1*15:01 allél és HLA-A*02:01 allél) több munkacsoport is kimutatta, hogy szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Más munkacsoport arra mutatott rá, hogy bizonyos környezeti tényezők (dohányzás, EBV fertőzés) és HLA-DRB1*15:01 allél együttes jelenléte tekinthető rizikófaktornak az SM kialakulásának szempontjából
 
A dohányzás az egyik legfontosabb környezeti tényezőként szereplő rizikófaktor a betegség kialakulása szempontjából. Számos epidemiológiai bizonyíték utal a dohányzás oki szerepére SM-ben. Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint a dohányzás az SM kialakulásának kezdeti szakaszán jelentős, későbbi szakaszán pedig mérsékelt rizikótényezőt jelent. Egyes tanulmányok fontos szerepet tulajdonítanak a dohányzási szokásoknak. Kimutatták például, hogy a tubák használata nem növelte a betegség kialakulásának rizikóját. Ez az eredmény arra mutat rá, hogy fontos tényező a dohányfüst bejutási módja az emberi szervezetbe. Négy retrospektív tanulmány is igazolta, hogy a dohányzás több mint 1,5-szeres rizikót jelent a betegség manifesztációjának szempontjából. Ezt a tényt egy másik, eset-kontroll vizsgálat is alátámasztja. A nikotin metabolitja a kotinin, amely jó biomarker a dohányzás kimutatására. Egy biobank tanulmány mérsékelt kotinin szint emelkedést mutatott ki SM-ben szenvedő betegekben. Egy harvardi eset-kontroll vizsgálat során a dohányzás és az SM progressziója között kerestek összefüggést, azt találták, hogy 3-4-szer gyakrabban alakul ki a szekunder progresszív SM a dohányosoknál, mint azoknál, akik soha nem dohányoztak. E tanulmány szerint a dohányzás elősegíti az relapszáló- remittáló (RR) formából szekunder-progresszív (SP) formába való átmenetet. Di-Pauli és társai kimutatták, hogy a dohányzás felgyorsítja a klinikailag izolált szindrómából, a klinikailag definitív SM-be való progresszióját. Egy másik, svéd eset-kontroll vizsgálat a passzív dohányzás szerepét bizonyította a betegség kialakulásában. 

 
Sclerosis multiplex tünetei, típusa

A betegség során a központi idegrendszerben (agy, gerincvelő) gyulladások jönnek létre, amelyek hegesedéssel gyógyulnak. Ezek a gyulladásos gócok okozzák a betegség tüneteit. A betegséget multifokális panaszok, tünetek jellemzik, amelyek a látóideg, az agytörzs, a kisagy és a gerincvelő károsodására utalnak.
A betegség Klinikailag Izolált Szindróma (CIS) formájában kezdődhet. A CIS egy klinikai diagnózis, amely egyetlen egy neurológiai tünet (neuritis retrobulbaris, agytörzsi, gerincvelői góc tünet) akut kialakulását jelenti, a központi idegrendszert érintő gyulladás, vagy demyelinizáció miatt, és ezek a tünetek legalább 24 órán keresztül fennállnak. Ezek a demyelinizáció okozta tünetek a sclerosis multiplex jelei lehetnek. Azokat a betegeket, akiknél a klinikailag izolált szindrómát (CIS) észlelték, és MRI vizsgálatuk velőshüvely károsodást mutatott ki, a sclerosis multiplex kialakulása szempontjából magas rizikójú betegeknek tekinthetők.
A SM lényegében bármely, a központi idegrendszer károsodására jellemző tünettel kezdődhet, ami lehet homályos látás (neuritis retrobulbaris), izomgyengeség, szédülés, zsibbadás, kettős látás. Gyakori tünet a kóros fáradékonyság. A kórlefolyás alapján több alcsoport határolható körül.
Neuropatológiai kutatások azt igazolták, hogy a kórkép nem homogén / egységes. Napjainkban négy különböző típust különítenek el. Relapszáló-remittáló, Szekunder progresszív. Primer progresszív, Progresszív-relapszáló.

Az SM első szakaszában a betegek 60-85 %-ában megfigyelhető a hullámzás, azaz rosszabbodások és javulások váltakoznak. Idővel az állapot-rosszabbodások (klinikai epizódok, relapszusok, shubok) után már maradványtünetek keletkeznek. Ez a relapszusokkal és remissziókkal jellemezhető időszak néhány évtől akár egy-két évtizedig is tarthat. Kezelés nélkül a betegek mintegy 40 %-a 10 év után szekunder krónikus progresszív stádiumba kerül. Ekkor a kórlefolyást már nem a shubok
jellemzik, hanem a betegség a klinikai tünetek lassú fokozódásával súlyosbodik. A betegek 10-15 %-ában a relapszusok, shubok helyett kezdettől fogva az állapotuk egyenletes, maradandó súlyosbodása áll előtérben, e kórformát primer krónikus progresszív típusként különítjük el. A progresszív-relapszáló forma (5-10 %) is folyamatos, egyenletes rosszabbodással indul, de a lefolyás során felismerhetők a shubok is. 

Sclerosis multiplex diagnózisa
 
Sclerosis multiplex diagnózisa alapvetően klinikai, de laboratóriumi,
radiológiai és elektrofiziológiai vizsgálatok is szerepet kapnak a kórismézésben és a status követésében. A diagnózis felállítása napjainkban a módosított McDonald- kritériumok szerint történik.

Sclerosis multiplex terápiája

A kórkép terápiája nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelésből áll. A nem gyógyszeres kezelés a fizikai kíméletet, gyógytornát, stressz kerülését, megfelelő étrend kialakítását foglalja magába. A gyógyszeres kezelés egyrészt a relapszusok kezelését, másrészt a progresszió késleltetését, harmadrészt a specifikus károsodások tüneti kezelését célozza. A kórkép ellátására évente mintegy 6 milliárd Ft-ot fordít az egészségbiztosító, aminek kb. 95%-át a gyógyszeres terápia igényli.
A megbetegedés élethosszig tart, és az esetek mintegy kétharmadában egy-másfél évtizedes kórlefolyás után rokkantsághoz vezet. A SM a betegek egy részének nem okoz jelentős gondot, más részüknek igen súlyos életviteli problémát jelent, valamintkomoly terhet ró családi környezetükre is. Ezek a fiatalok a betegséggel nem tudnak teljes életet élni.
A társadalombiztosító kiadását pedig jelentős mértékben megnöveli a betegség diagnosztizálása, a betegek kezelése és ellátása. E betegség a sclerosis multiplexben szenvedők hozzátartozóinak az életét is megnehezíti, mivel sokszor még hívatásukat, munkájukat is abba kell hagyni, a beteg testvér, vagy gyerek ápolása és ellátása miatt.
Nagyon fontos ezért e betegség megelőzése, ha ez nem sikerül, akkor a mielőbbi felismerése, valamint minél hatékonyabb, minél kevesebb mellékhatást előidéző terápiának a megválasztása. Ezen elvárásoknak csak az okok, hajlamosító tényezők és a pathomechanizmus részletes ismerete esetén lehet eleget tenni. 

Jelen kutatásomban a vérlemezkék által termelt arachidonsav metabolitok, mint gyulladásos mediátorok sclerosis multiplexben betöltött szerepének vizsgálatát kezdtem el, a dohányzás, mint környezeti tényező jelenlétében.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése